Élt, él, élni fog

Emlékszem az első zenekarunkra, amit egy nyíregyházi roma család lakásában alpítottunk. "Milyen menő ez a gitáros fazon!"- Mondogattuk egymás között... A Beatles, és az Illés zenekar voltak a példaképei. Stílusában, zeneiségében, de talán még kinézetében is hasonlított kicsit a hatvanas-hetvenes évek zenész figuráihoz. ...Azok a zenekari próbák... Teljesen lenyűgözött bennünket, hogy dobbal, gitárral és egy harminc éves jazz orgonával milyen nagyszerű dolgokat lehet alkotni. Elhatároztuk hogy megreformáljuk a gyülekezeti éneklést, és ezentúl rock & roll lesz a gyüliben. Ez a próbálkozásunk mindkettőnknek a gyülekezeti tagságába került. Emlékszem, mikor egyszer kibéreltünk egy helyet, hogy ott majd keresztény zeneboltot nyitunk. Bepakoltuk az ütött kopott polcainkat, és terveztük a jövőt... Egy napig. Aztán kiderült, az üzlet fölött, mellett és alatt egy bordélyház üzemel...

Micsoda kalandos évek voltak.

Egy hete kaptam a hírt, hogy ez a kedves barát az Úrhoz költözött. Ma temettük el. A temetése egy igazi evangélizáció volt. Tökéletes vigasztaló üzenet, és hiteles bizonyság Jézusról. Úgy éreztem, az egész ravatalozó a Mennyre figyel, és mindenki érti, és érzi a megszólítást.

Ez a drága ember utolsó pillanatáig Jézusról beszélt. Temetésén is minden arról szólt, amiről ő egész életében prédikált: "Gyerekek! Csak Jézus!"

Tudom, mindenki meghal... De senki sem halott!