Meglepetéééés!

A holnapi napra készülök. A gyüli zenészeivel és énekesivel fogunk kicsit értekezni, többek között a dicsőítés témájában. Szóval éppen a gondolataimat próbálom összeszedni, a dolgozó szobámban, mikor lejön Klári (ennek mindössze néhány perce) és szól, hogy ugyan jöjjek már fel, mert valaki jött hozzám. Hozzám? Most? (Elmúlt este hét óra.) De mondom ki az? Nem válaszol, csak mosolyog...

A bejáratnál száz pár cipő... Teljesen ledöbbentem. Hirtelen gondolkodni se tudtam. Mi akar ez lenni? Beléptem a házba, és legnagyobb meglepetésemre a lépcső feljáróban és körbe a galérián ott sorakozott a gyüli ifi csapata. Élükön Miki az ifi pásztor, kezében egy nagy ajándék csomaggal. ...és elkezdtek énekelni: "Szeretem hogy ugyanaz az Atyánk..." Nem kicsit volt megható. Azt mondták, köszönik hogy együtt szolgálhattunk az elmúlt hét végén, az ifi konfin. Azt hiszem válaszoltam erre valamit, meg talán kérdeztem is néhány apróságot, de valójában azt se tudtam hol vagyok.

Azt mondják az élet lényege szeretni, és szeretve lenni. Hm... Élek! - Köszi Srácok!